A kétfejű sas karmában – Magyarország története 1686-1825

„Pro patria et libertate” – A hazatérő II. Rákóczi Ferencet néhány száz hitványul fölfegyverkezett bujdosó várta a határon. Alig néhány hétbe telt, s a tízezresre duzzadt rebellishad megvívta első győztes csatáját. Miközben váltakozó sikerrel folyt a háborúskodás, megszületett a „kuruc állam”. Az ónodi gyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, a trencséni vereség azonban megpecsételte a szabadságharc sorsát.

A királynő reformjai – A magyar nemesek „életüket és vérüket” ajánlották az ifjú királynőnek, érte harcoltak a hétéves háborúban is. Mária Terézia a felvilágosult abszolutizmus jegyében, reformok sorával kísérelte meg felzárkóztatni birodalmát a fejlettségben jócskán előbbre járó nyugati világhoz. Kiadta a parasztok terheit enyhítő úrbéri rendeletét, az oktatást átfogóan szabályozó Ratio Educationist, s a „közjót” szem előtt tartva még a betegekről, árvákról is igyekezett gondoskodni. „Uralkodása alatt csendesség, bőség volt egész Magyarországon.”

A birodalom első szolgája – A hagyományokkal mit sem törődő „kalapos király”, II. József előtt egyetlen cél lebegett: egységes, modern állammá összekovácsolni a Habsburgok országait. Megszüntette az örökös jobbágyságot, polgári törvénykönyvet alkotott, a hivatali ügyintézésben a latin helyett bevezette a németet, s tervbe vette a nemesek megadóztatását is. Halálos ágyán egy „nevezetes tollvonással” szinte valamennyi rendeletét visszavonta.

„Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!” – A felvilágosodás eszméi legelőbb a bécsi „Testőrírókat” vonták bűvkörükbe, s megérintették a világlátott, művelt nemeseket meg a korabeli értelmiséget is. Ők lettek a társadalmi reformok, a nemzeti szellemű irodalom és kultúra felvirágoztatásának elkötelezett hívei, a nyelvújítás szószólói. A reformkor nemzedéke őket és a magyar jakobinus mozgalom vezéralakjait tekintette példaképének.