Christine Leunens : Cellába zárva

Abban ​a pillanatban elfogott az az érzés, hogy mindent el fogunk veszíteni. Igazából elég volt csak látni körülöttem a pusztítást, hogy tudjam. Most először tudatosult bennem, hogy el fogjuk veszíteni a háborút, és vele mindazt az etikát, az emberi tökéletesség fegyelmét, szépségét és érzését, amiért harcoltunk. Éreztem, hogy világ megváltozott, és nem jó irányba. Még én is. Ez volt a legnagyobb csalódás az egészben.
Cserben hagytam Adolf Hitlert, akit tiszteltem.
Nem mentem haza aznap este, egyszerűen nem bírtam rávenni magamat. Csak kóboroltam céltalanul a városban, a szórványos bombázás úgy hangzott, mintha távoli tűzijáték volna, és nosztalgikus érzéseket ébresztett bennem.

Johannes vakbuzgó fiatal náci, a Hitlerjugend ifjú tagja. A háborúban súlyosan megsebesül és elveszíti a fél karját, de számára még ennél is elrettentőbb történik: kiderül, a házuk padlásán a szülei egy zsidó lányt bújtatnak. Azt pedig egyenesen tragédiának éli meg, hogy képtelen ártani Elsának – mert beleszeretett. A fiú mindent megtesz, hogy elnyerje Elsa szerelmét, ám lány szíve másért dobog. Johannes tudja, hogy Elsa csak addig marad meg neki, amíg tart a háború…
És ekkor kitör a béke.