Fekete István : Hú

„- Szólt az éjjel a bagoly… a hátam is borsódzott. Azt mondta, hogy huhuhuúú..
– Csak a nevét mondta. Van, aki buhunak mondja, és van, aki uhunak.
– Hát ennek mi lesz a neve?
A mérnök gondolkodott.
– Tudod, Ferkó, a buhu is jó, az uhu is jó. Hát ennek a neve legyen Hú. Akkor aztán mindenkinek igaza van.”

A folyó fölött emelkedő magaspart barlangjaiban emberemlékezet óta baglyok élnek. Az egymást váltó nemzedékek mindig ide hordják zsákmányukat, itt költik ki és nevelik fel fiókáikat, engedelmeskedve a bagolyélet sok évezredes törvényeinek.
Ebben a folyóparti barlangban született Hú is, itt táplálták szülei, de mielőtt kirepülhetne, megjelent a barlangban az ember, és magával viszi őt két testvérével együtt. Így kezdődik a történet, melynek során Hú sok különös tapasztalatot szerez az emberek világában, míg végül visszanyeri szabadságát. De vajon tud-e, akar-e élni ezzel a szabadsággal?