Fekete István : Kele

„Amikor párja felszállt mellőle, kibontotta szárnyát ő is, és úgy repült a rétre, mintha semmi baja nem lenne. Amíg repült, csak szárnyára figyelt. A levegő egyformán simogatta mindkettőt, és az egyik egészséges volt, a másik beteg. Ezt a szárnyat figyelte az öreg gólya – mintha másik nem is lett volna -,s ez a szárny most azt mondta: – Nem!”

Kele, a gólya megsebesül, nem tart a többiekkel Afrikába. Rémült és gyanakvó, mindenkiben ellenséget lát. Hogyan fogja átvészelni a telet? Valóban segítenek rajta az emberek? És ő össze tud majd szokni az ember jószágaival?