Kudlik Júlia : A szólás mestersége

Hogy ÉN NYOLCVAN! – ez hallatlan! Tudom, én sem vagyok halhatatlan! Fiatal bárki lehet, de öreg csak a java!

Az élet ajándék, akkor is, ha nincs átkötve piros masnival. Azután az életünk folyamán lassan, óvatosan kell kibontani, hogy ne tegyük tönkre a csomagolást – ez bizony rajtunk is múlik! A “kicsomagolás” során jöttem rá, hogy földi életünk szolgálat, amelyet ellátni, betölteni, teljesíteni kell az adott lehetőségek és mindenkori legjobb tudásunk szerint.

Mark Twain szavaival: “A két legfontosabb nap az életedben amikor megszülettél, és amikor megtudod, hogy miért.”

Közel negyven éven át – nő létemre – azért kaptam fizetést, hogy beszéljek. Ez idő alatt nagyon-nagyon igyekeztem megőrizni a szót, és megtanulni a szólás mesterségét. Az évek során nagy segítségemre volt az az útravaló, amelyet családomtól és egykori tanáraimtól kaptam:                         – Soha ne add föl önmagad!                                                                                                                                   – Az élet ott kezdődik, amikor a boldogságot választod a siker helyett (és ott ér véget, amikor eladod érte).                                                                                                                                                               – Abban bízz, aki meglátja benned a szomorúságot a mosoly mögött és a szavakat a hallgatásod mögött.

E gondolatokkal ajánlom ezt a könyvecskét a kedves nézőnek és olvasónak. Az eltelt nyolcvan esztendő feléről ad számot, amely szó szerint az önök szeme láttára és füle hallatára röppent tova.