Marilyn Miller : A vadász

Mindenem megvolt, amiről egy gyerek álmodhatott. Szerető család. Biztonság. Felhőtlen gyermekkor, amit mégis beárnyékolt valami. Nem tudtam megmondani, mi az, egészen addig, amíg el nem kezdtem félni tőle. Tudtam, hogy valami nincs rendben velem. Egy napon visszavonhatatlanul felülkerekedett rajtam a vérszomj.

Ölni akartam.

Mert a véremben van a gyilkolás. Nem lehet kimetszeni, olyan, akár a rák. Nincs menekvés, nincs kegyelem, és nincs együttérzés. Mert a Gárda tagja nem érezhet.

Ám mindez csak ámítás, mert még a legbecstelenebb emberek is szeretetre vágynak. Mert mikor egy sérült lélek megtalálja önmaga legsötétebb darabját, az olyan, mintha homlokon csókolná a mennyországot.

Én megtaláltam. Törött volt, kegyetlen, de mégis tökéletes. Várt rám. Mert az ő lelke az enyém tökéletlen párja…