Michel Houellebecq Behódolás

Mi lehet ez szerintetek?-kérdezte Alice.-Tisztára úgy hangzott, mintha lövöldöznének-tette hozzá óvatosan.

Rögtön elhallgattunk, és észrevettem, hogy minden beszélgetés megszakadt a kertben, újra hallani lehetett, ahogy a szél borzolja a fák leveleit, a halk lépteket a kert kavicsain, több vendég is kijött a teremből, ahol a koktélparti zajlott, és óvatosan , fürkésző tekintettel lépdeltek a fák között.Két montpellier-i egyetemi tanár ment el mellettem, vízszintesen előrenyújtották, mint egy varázsvesszőt.

-Nem írnak semmit-suttogta az egyikük szorongva-,még mindig a G 20-as találkozóval foglalkoznak.

Ha ezek azt hiszik, gondoltam, hogy a hírcsatornák majd beszámolnak az eseményről, nagyon tévednek, ma is, mint tegnap Montfermeiljel kapcsolatban, teljes a hírzárlat.

-Most először robbant ki itt, Párizsban is – jegyezte meg Lempereur közömbösen.

Ebben a pillanatban újabb fegyverropogás hallatszott, ezúttal jóval tisztábban, jóval közelebb, majd egy nagy robbanás. A vendégek azonnal, a hangforrás irányába fordultak. Füstoszlop emelkedett az ég felé a háztetők fölött, körülbelül a Clichy tér felől érkezett.

-Na jól van, azt hittem, a mi kis házi mulatságunknak idő előtt vége szakad…..- jegyezte meg Alice lezserül.