Schäffer Erzsébet : Hol nem volt életek, mesék pillanatok

Most te mesélj, anyu! Nem, nem sietek. Nem mosogatok. Nem megyek locsolni, ki a kertbe. Idebújok, szorosan hozzád, és mint réges-régen, amikor befeküdtem melléd a dunyha alá, hallgatom, ahogy mesélsz.                                                                                                                                                              Mesélj arról, amiről sosem. Hogy te hogy szerettél? S arról, hogy téged hogyan szerettek? Miért mentél el otthonról? Korán. A bizonytalanba. Mesélj, hogy tudjam: van bocsánat. És van feloldozás. És van hűség. És van remény. Erről mesélnek a többiek is. Színész, festő, favágó, kisgyerek.       Mesélj, kicsi anyukám…  Míg itt vagyunk….