Wass Albert : Jönnek! – Adjátok vissza a hegyeimet!

Jönnek! 1940

„Aztán megszólalt a rádió. Éreztük… nem: tudtuk, hogy valami nagyot fog mondani. Egy pillanatig olyan volt, mintha meredek szikla tetején álltunk volna, mely alatt fekete mélységben hömpölygött a semmi, s a szikla inogni kezdett… Nagyot mondott: a bécsi döntést mondta.”

” S szólok hozzátok, testvéreim, Erdély bajvívó magyarjai. Ne szédítsen el benneteket a fény, nézzetek néha magatokba is, s a határokon túlra, ahol sötétség van. Sötétben jobban ítél az elme, s célt ritkábban téveszt az akarat.”

Adjátok vissza a hegyeimet!, 1949

„Aztán ott ültem a szekéren a sógor mellett, és cöklettünk hazafelé. Délután volt már, a hegyek párát bontottak maguk köré, s a Korhány bükkösei szürkén várták az estét.”

„Mindenki igazságról, békéről, emberi jogokról és újjáépítésről beszélt, és mégis csupa gazság, gyilkosság, jogtalanság s csupa pusztítás történt mindenfele. Zúgott a fejem  és a szemem káprázott, amíg végiggyalogoltam az országot Kolozsvártól a Kelemen-havasig, és örvendtem, hogy végre otthon lehettem a hegyek között, és hátam mögött maradt az egész zagyva fölfordulás.