Aczél Endre : Acélsodrony – Ötvenes évek 1955-1957 II.

„Délután 3-kor a pesti egyetemisták és akkorra már tömegnyi hozzájuk csatlakozó ember is a Petőfi-szobornál gyűlik össze. Sinkovits Imre elszavalja a Nemzeti dalt. Innen a lassan tengerré duzzadó emberár q Bajcsy-Zsilinszky úton, majd a Körúton a Margit híd felé veszi az útját, hogy a Bem-szobor elé vonuljon, találkozni a főként műegyetemi diáksággal. Csakhamar vagy 200 ezren vannak, a Frankel Leó utcán át haladnak a szobor felé – ebben az utcában laktunk akkor. Tizenkét éves vagyok, a zongoraóráról jövet ekkor hallok életemben először szovjetellenes jelszavakat, amelyeket a felháborodott emberek skandálnak: >>Ez az ország Magyarország, levetni a gimnasztyorkát!<< A Bem téren Bessenyei Ferenc szaval, más gyerekekkel együtt felmászom egy lámpavasra, és onnan nézem az eseményeket. Itt láttam először lyukas zászlót: eltűnt a népköztársaság címere, maradt a piros-fehér-zöld lobogó.”