Boston Teran : Kegyetlen kötelék

A fiú mozdulatlan maradt a földön. Még sosem ölt embert, ez tehát valami egészen új dolog lesz számára. Az éjszakából kiváló figurák már elértek a vályogházig. Nem is szabad emberekként gondolni rájuk. Csak szellemköpönyegek. Fekete alakok, azért jöttek, hogy kioltsák az életét. Már meg is kezdték lassú, halálos lopakodásukat a romfalu réges-régi főutcáján. Nem lett semmivel sem hűvösebb az éjszaka, John Lourdes mégis remegett. A szél úgy járta át a ruháját, mint alattomos, szörnyű kísértet.

Ezek itt a legkisebb tétovázás nélkül ölnek. Addig lőnek, míg egyetlen forgácsnyi lehelet sem marad benned. Az egyik férfi felemelt kézzel jelez a többieknek: megállj! Néhány óvatos lépést tesz előre, John Lourdes pedig felismeri a dongalábú sánta lépését: a kocsmánál látott alak az, a pödrött bajuszú, vidám mosolyú. Meglátott valamit. John Lourdes pedig nagyon reméli, hogy csak az alvó emberek formázó hálózsákokat a faluháza falai közt.