Carlos Ruiz Zafón : Szeptemberi fények

Az óriási kastély ezernyi szobájában gépemberek százai járnak föl-alá, pörögnek, zakatolnak, táncolnak a mindenhova bekúszó köd szivárványszínű ragyogásában. Időnként azonban sűrű feketeség szüremkedik ki az ablakok résein át, s ölt rémisztő alakot – hogy aztán újabb és újabb haláleset adjon okot a találgatásokra: vajon milyen szörnyű titkot rejtenek az erdőn túli palota termei?

Iréne és Ismael 1937 augusztusának végén a normandiai partvidék kék-öbölbeli idilljében, szerelmi egymásra találásuk hajnalán még csak nem is sejtik, miféle borzalmakat tartogat számukra a nyár utolsó teliholdjának éjszakája, amikor nyomozni kezdenek egy feltételezett gyilkosság tettese után, s behatolnak egy zseniális játékgyáros-feltaláló labirintusszerű, árnyakkal teli birodalmába.