Ferenc pápa – Remény – Önéletrajz

„Önéletrajzunk nem a mi magánirodalmunk – sokkal inkább útipoggyászunknak tekinthető. És az emlékezet nemcsak az, amire emlékszünk, hanem mindaz, ami körülvesz bennünket. Nem csupán arról szól, ami volt, hanem arról is, ami lesz. A tegnapnak tűnik, pedig már a holnap. Minden arra született, hogy az örök tavaszban virágozzék. A végén pedig csak annyit mondunk: semmi olyanra nem emlékszem, amiben Te ne volnál jelen.”            Francesco

„Az aprócska, szellemes kislány, a remény(…). Megismertem a családban, és a játszótársam volt gyermekkoromban. Fiúként megöleltem, és azon a tavaszon, amely örökre megváltoztatta az életemet, eljegyeztem. Felnőttként néhány sötét napon szem elől tévesztettem – ilyenkor azt hittem, eltávolodott tőlem, és elhagyott. Holott én voltam, aki kerültem a tekintetét, és akkor megfogadtam, hogy mindig követni fogom: mert az ő Mennyországa már itt van a földön.”