Guti Csaba : A fától az erdő

Amíg élet van, minden van. Ha mégis megszakad, egymásért szakad meg. A gyászt nem ismerik a fák között, mert új élet sarjad mindenből, ami holt, minden egyes cseppenként elfolyt vérből.
Nem is gondolt az elmúlásra senki, hisz terített asztallal várt a tisztás, a fák ágai, a bokrok ágai. Odaadta hát a természet azt, amit nem is olyan soká visszakért. Bölcs volt mindig is, tudta, mikor minek kell megtörténnie.
Ő volt a gazda. A jó gazda.