Háy János : Mamikám

Évek óta meg akartam írni ezt a könyvet a néniről és a fiatal cigány nőről. Azt a történetet amiben az érzelmek egyértelmű kapcsolatban vannak a valósággal, ahol a gondolatok és a cselekedetek az élet alapvetéseiből fakadnak.

De őrizgettem magamban. Őrizgettem , mint valami magántulajdont, ahogy a kutya a kert sarkában elásott csontot. Aztán egyszer mintha megbökött volna valaki: -Kié lesz, ha nem leszel? – senkié.

Túl sokáig volt nálam, gondoltam, túl sokáig volt az enyém. Innéttől legyen miénk.