Hermann Hesse : Demian – Emil Sinclair ifjúságának története

Azt a telet a lelkemben tomboló viharban éltem át, amiről csak nehezen tudok beszámolni. A magányhoz rég hozzászoktam már, nem nyomasztott; Demian, a karvaly és a hatalmas álomalak képének társaságában éltem, aki sorsom volt és szeretőm. Ez töltötte ki életemet, mert minden nagy és távoli dimenziókba tekintett, és minden Abraxasra utalt. De egyetlen álmom, egyetlen gondolatom sem engedelmeskedett, egyiket sem szólíthattam meg, egyiket sem színezhettem ki a kedvem szerint. Jöttek és magukkal ragadtak, irányítottak, és meghatározták az életemet.