Jeli V.- Tasnádi I.- Vészits A.: A káosz temploma – Időfutár 4.

” ​Hirtelen erős szél söpört végig a ligeten. Csak pár pillanat volt az egész, aztán minden elcsöndesedett. Hanna felnézett. Döbbenten látta, hogy rajta kívül nincs már ott senki. Hiába nézett bármerre, egyedül volt, mindenki eltűnt mellőle.Üres volt a bokor is, ami Schrödingert foglyul ejtette.Szél se rezzent, a liget megint a szelíd tavaszi napfényben fürdő idilli táj volt.”

Az Időfutár csapata három részre szakadt az időben, és még ennél is többre a térben. Vajon hogyan boldogul Hanna a tehénfejéssel Bécsben a tizennyolcadik században? A jelenben Szegeden egészen jól halad a hadronépíté, de megérkezik Hanna néni, és onnantól valahogy minden összekavarodik. Szabika pedig Edinának kezd el udvarolni, ami tényleg a világ vége! A jövő sem biztat sok jóval, ha Bújdosónéval vagy összezárva egy óriási porszívóban – ezt még egy daleknak sem kívánja az ember. Ki gondolná, hogy azok járnak a legjobban a negyedik részben, akik magával Néróval bulizhatnak?