Leiner Laura : A Szent Johanna gimi 6. – Ketten

„Mi a diagnózis? – kérdezte Ricsi röhögve, mire a pszichológus ismét elmosolyodott, és a szemével körbepásztázta a társaságot.

Melyikőtök Reni?

Én – emeltem fel a kezem zavartan. A pszichológus szeme körül apró ráncok jelentek meg, és bólintott.

Ő a válasz a kérdésre – mondta Ricsinek.

Gyógyítható? – kérdezte Dave nevetve.

Szerintem nem nevetett fel a doki is.

Vadul zakatoló szívvel néztem Cortezre, aki a napszemüvege mögül fürkészett. Fél évig járt miattam hétfő délutánonként a pszichológusához. Én ezt romantikusnak találom. Miért, nem az?

Tessék ide ülni – kérlelte Zsolti a dokit, aki végül csatlakozott hozzánk, és lazán elhelyezkedett a fűben, felhúzott térdeire kulcsolta a kezét, és türelmesen hallgatta Zsoltit. – Szóval a visszatérő rémálmom. Bejövünk a suliba, és Máday habzó szájjal üvölt, vérben forognak a szemei, és…”