Wass Albert : A funtineli boszorkány 3. könyv

” A házból kirángattak egy fehér ruhába öltözött kicsi leánykát, rángatták, lökdösték, magyaráztak, mutogattak neki, markába nyomtak egy nagy virágcsokrot, és úgy összevissza ijesztgették, hogy már-már sírva fakadt.”

” Ratosnya felől a gőzfűrész sípja hasított bele a csöndbe. Megrezzent, és eszébe jutottak az emberek, akik még vannak. És még súlyosabb lett az egyedüllét. Egy könnycseppet törölt ki a szeméből, aztán megindult lassan a főpláj felé. Lehajtott fejjel ment. Lába alatt zörgött a bükkök lombja. A nagy sziklánál rátért a széles marhacsapásra, mely a Pietrosz felé vezetett.”